Ősz a méhesben

Ősz a méhesben

Kíváncsiak vagytok, mi történik most a méhészetünkben?

Sokszor olvasom, milyen jó a méhészeknek, mert nincs más dolguk, mint a méhek által összegyűjtött mézet begyűjtsék és eladják. Mindig jót mérgelődök ezen 😡. Ám most maradjunk inkább a konkrétumoknál: gyertek nézzétek meg, mivel foglalkozik a méhész ősszel! 

Augusztus közepe óta mi már a télre készülünk. Még süt a nap, meleg van, de nekünk, előrelátó gazdához illő módon azzal kell foglalkoznunk, miként segítsük méhecskéinket a hideg tél átvészelésére. A szorgos méhek egész nyáron azért dolgoztak, hogy legyen mit enniük télen, de a gonosz méhész elvette tőlük ezt az élelmet. 😠 A méhek nyár végén már nem találnak számottevő nektárt a természetben, összegyűjtenek minden virágport, amit elvétve találnak – az elmúlt hetekben például a parlagfűről (!) láttuk gyűjteni őket. A gondos méhésznek ezért ősszel a legnagyobb feladata a méhcsaládok téli élelmének és a pihenéshez szükséges nyugodt körülmények biztosítása.

 

Etetés

Furcsán hangzik, hogy etetjük a méheket, de tényleg így van. 😇 Hogyan történik az etetés? Elképzeled, ahogyan a méheket sorba állítjuk egyesével a kaptár előtt és adunk nekik mézet? 😂 

Hát nem 😯

Mit adunk enni a méheknek?

Cukorsziruppal etetjük a méhecskéinket ... és nem, nem az előző évről megmaradt mézzel, ahogyan sokan gondolják! Miért nem? Mert azzal megbetegíthetjük a méheinket - vannak, akik nem így gondolják, de mi nem kockáztatunk. 

A sziruphoz nagyon sok cukrot és vizet összekeverünk. A mértékekről is beszéljünk: egy alkalommal 144 kg cukrot keverünk be, ami három napra elegendő szirupot ad. Csakis Koronás Cukorral dolgozunk, mert nekünk ez vált be. 

Érdekesség: a víz és cukor mennyisége a szirupban – a magyar méhészeti alapkönyv írója (Örösi Pál Zoltán) javaslata  szerint – a Fibonacci sorozat egymást követő számai. Mi itarjuk a hagyományt és ebben az arányban keverjük a szirupot a méheinknek. Csodálatos a természet! Tudtátok például, hogy a százszorszépnek is a Fibonacci sorozatba illő számú (34, 55 vagy 89) virágszirma van és, hogy a napraforgó magjai is Fibonacci spirálba rendeződnek? Lenyűgöző!

Az összekevert cukorszirupot adjuk be a kaptárba a méheknek. Sok technika van erre, mi egy félautomata rendszerrel juttatjuk a kaptár felső részébe helyezett kis tálcára a szirupot. Látjátok a képen a csőrendszert? Ezen keresztül jut a cukorszirup be a kaptárba - szuper rendszer, mert csak egy gombnyomásra minden kaptárba pontosan ugyanannyi szirupot juttat. A kis tálcáról a cukorszirupot a méhek – ugyanúgy mint a nektárt – begyűjtik a mézgyomrukba, feldolgozzák, majd a mézet elraktározzák a lépek sejtjeibe – jó lesz az még a hideg téli napokon. 😃 

Méhetető rendszer

Mikor etetünk?

Kizárólag este, amikor már lement a nap.

Ennek oka, hogy a méhész lehetőleg ne lássa, hol vannak az elhagyott fadarabok, tuskók vagy szerszámok az udvaron és nehezebben jusson ki a méhesbe a sötétben. 😆 😆 😆 (szerk: Zoli szerint inkább ez a jel a helyes: 😡)

Na jó, csak vicceltem (bocsi 😇) Az igazi ok, hogy este már nem nagyon mennek ki a méhek a kaptárból, így a cukorszirup intenzív illatára nem kezdenek el kutakodni, keresni, hogyan tudnának többet begyűjteni a nedűből és kirabolni a gyengébb, védtelenebb családokat.

Meddig etetünk?

Főszabály, hogy augusztusban és szeptemberben etetünk cukorsziruppal és szeptember közepére bent kell lennie a kaptárban a telelő élelemnek. Mi idén nem vettük el a méhektől az utolsó adag mézüket (a napraforgó után gyűjtött virágmézet), mert a hatékonyság jegyében sokszor próbálunk ki új technológiát. Ezért csak augusztus végén kezdtünk el etetni, ám még 1-2 hét és teljes lesz a méhcsaládjaink telelőkészlete.

Most azt gondolod, korábban írtam: nem etetünk mézzel. Hm? Hogy is van ez? Azzal, hogy nem vettük el a teljes mézkészletüket augusztusban, a SAJÁT mézüket hagytuk bent, ez pedig nem gond, hiszen ez a TERMÉSZETES folyamat. Azzal tennénk ki a méheinket - szerintünk - veszélynek, ha a korábban kipörgetett mézet (legyen az idei vagy előző évi) felhigítanánk vízzel és ezt a mézes szirupot adnánk cukorszirup helyett a méheknek.  

 Kaptárak etetőrendszerrel  

Védelem

A másik feladatunk szeptember elején: az egérrács felhelyezése a kaptárbejárókra. Képzeljétek el, a kisegér a normál, szűk kaptárnyíláson befér és bizony az első hűvösebb hajnalokon előszeretettel költözik be a jó meleg kaptárba, ahol finom mézecskét talál. Az erősebb családok kiűzik az egeret, de a kisebb családok nem tudják felvenni a harcot és az egér győz. Az egér nem a méheket bántja, hanem megeszi a mézet, valamint mozgásával folyamatosan zavarja a méheket, akik így nem tudnak normál életritmusuknak megfelelően pihenni és nem bírják ki a telet, idejekorán elpusztulnak. Ezt bizony mi sem tudtuk első évben – pár családunk bánta sajnos 😢. Az egérrácson (a nyitóképen látható) sok kis kapu van, ezeken a méhecske átfér, viszont az egér már nem. Ez a rács a gyengébb családoknál kifejezetten hasznos, mert ezeket a kis kapucskákat jobban tudják védeni nemcsak az egerekkel szemben, hanem a többi (kutató, rabló) méhektől is.

 

A gondos gazda így biztosítja a méhek jól megérdemelt pihenését télen. A méhész azonban nem áll meg, mert ugye a méz nem azonnal és magától kerül a pörgetőből az üvegekbe. Bizony ilyenkor, a hűvösebb szeptemberi estéken tölti Zoli az üvegekbe a finom mézet, öltözteti fel őket szépen eladásra (kézműves termékünk van ugyebár 😉 ), hogy a Te asztalodra kerülhessen a finom termelői méz. 

termelői méz üvegben

 

A Sági Méhészetben nyitott kapu politikát folytatunk, így bármikor meglátogatsz bennünket, ha érdekel a méhészet és a méhek csodálatos élete. Célszerű bejelentkezni, de akár meg is lephetsz 😀

 

Kriszti, a méhészfeleség

A méhészfeleség

 

Vissza a Méhészfeleség blogja főoldalára

Fel